A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, amikor a bolygóközi utazás - és ezzel együtt az intergalaktikus bűnözés - a mindennapok részévé vált. Hőseink: Spike Spiegel és Jet Black, a két teljesen eltérő jellemű, de egyformán rejtélyes múltú férfi, akik fejvadászként száguldoznak a világűrben hajójukkal, a Cowboy Bebop-pal, és kézre kerítenek minden bűnözőt, aki csak fellelhető a naprendszerben, és persze akiért eleget fizet a rendőrség.
A sorozat előrehaladtával a fejvadászok segítőkre találnak Faye Valentine, Edward Wong Hau (előbbi körözött csaló, utóbbi pedig egy számítógépzseni kissrác?), illetve egy Ein nevű kutya személyében, így egyre inkább benépesedik a hajó, és a két barátnak a bűnözők mellett saját jellemhibáikkal, plusz az új társak rigolyáival is meg kell küzdeniük.
A film műfaját elég nehezen tudnám meghatározni. Igaz ugyan, hogy a jövőben játszódik, vannak űrhajók, robotok, spéci járművek és fegyverek stb. (ezeket látva lehetne akár sci-fi, vagy cyberpunk sztori), de a ruha- és hajviselet egy az egyben a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi, amolyan Starsky & Hutch feelingje van (jó jó, ez egy kicsit túlzás). Na és a zenék, hát azok valami egyedülálló hangulatot adnak a történetnek. Funky, blues, jazz (A főcímet minden alkalommal legalább kétszer néztem végig.)
A cselekmény fordulatokban gazdag, van itt minden: szerelem, bosszú, hatalomért folyó bandaháború, cselszövés, na és persze üldözési jelenetek földön, vízen, levegőben egyaránt. Az akció mellett a Cowboy Bebop nem fukarkodik a poénokkal sem. A Toshiro Kawamoto által megálmodott karakterek kidolgozottsága pedig (külső és belső jegyek egyaránt) egészen eredetiek. Minden egyes szereplőnek önálló részei vannak, ahol az adott figura áll az események középpontjában, így a csapat tagjait alaposan megismerhetjük.